Ötszáz kilométerrel később, szokás szerint elég későn érkeztünk a helyre, ahol aludnunk kell. Talán Xpujil, vagy Becan volt a település neve, a főutcán fel-alá autózva megállapítottuk, hogy itt túl sok hangulatos lehetőség nem lesz, így a Lonely Planet-re hagyatkozva inkább továbbálltunk, annak ellenére, hogy már nem sok kedvünk volt az országutakon rodeózni, de a LP azt ígérte, hogy bő tíz kilométer múlva van Zoh-Laguna, egy kis üdülőövezet, ahol van választék szállásügyileg. Érdemes volt még kicsit utazni, mert viszonylag kellemes szállást sikerült találnunk, és még valamit enni is adtak, mielőtt lefeküdtünk aludni.




Másnap reggel nekivágtunk, hogy megnézzük, milyenek az őserdővel benőtt romok. Alig értünk ki a tíz kilométeres bekötőútról, amikor hirtelen rájöttem, hogy meglehetősen émelygek, viszont semmi gyógyszer nincs nálunk. Kis mérlegelés után visszafordultunk, mint később beigazolódott: szerencsére. No-spával és Daedalonnal felfegyverezve indultunk neki ismét az útnak. Pár kilométer után már be is vettem mindkettőt, mert a hányinger, és a szörnyű hascsikarás váltogatta egymást. Még induláskor itt sikerült meghúznunk jó alaposan a bérelt autót is, Bandi nemes egyszerűséggel nekitolatott egy betonoszlopnak, és végigsimította az autó oldalát, ami be is horpadt. Ezért a nyaralás hátralévő részében olykor kicsit aggódtunk, mert bár elvileg olyan biztosítást kötöttünk, hogy akár fel is gyújthattuk volna az autót, nem terhelt volna minket az anyagi felelősség, azért, mivel magyarok vagyunk, mégsem voltunk teljesen biztosak benne, hogy nincs-e valami apróbetűs rész, ami miatt aztán jól megszívantnak majd.



Mire odaértünk, már elég nagy volt a hőség, a magas páratartalommal, és a rosszullétemmel kombinálva elég gyilkos volt. Én sokszor csak vonszoltam magam, és valahol leülve megvártam, míg Bandi felmegy a valamire, hogy megnézze, érdemes-e fárasztanom magam vele, vagy sem. Tartalékoltam az erőm, hogy a legmagasabb piramisra valahogy fel tudjak kúszni. A spórolás az erővel jogos volt, így végül tudtam abszolválni a piramismászást. A kilátás legfőképpen az őserdő felülnézetből való látására korlátozódott, tarkítva néhol a növényzetből kikandikáló romokkal.



Épp hogy csak leértünk, és én már szaladtam is a legközelebbi bokorba. 

Láttunk még pár majmokat is, és jó nagy vöröshangyákat, amint jó nagy dolgokat cipelnek.